Made In Italy - Vélemény

2020.08.26

Egy film az apa és fia kapcsolatról

Előzetesen

Liam Neeson az elmúlt években inkább volt híres arról, hogy adrenalindús akció filmekben játszik, mintsem hogy arról a drámai oldaláról, amit ebben a filmben remekül ad elő a nézőnek és játékával az egész filmnek ad egy remek drámai, ám ugyanakkor szomorú és megindító hangulatot, ami magának a filmnek nagyon jól áll és ebben a remek alakításban mindvégig segíti őt Micheál Richardson is, aki a filmben a Neeson álltal alakított Robert fiának a szerepét kapta meg.

Kettőjük játéka egészíti ki a filmet, aminek már alapból egy remek drámai alaptörténetet adott James D'Arcy. A rendezőről és forgatókönyvíróról talán sokat nem kell elárulnom az igazi mozirajongóknak hiszen a színész olyan filmekben működött közre az elmúlt években, mint a: Dunkirk, Bosszúállók-Végjáték, A túlélő, Churchill háborúja, és még megannyi kasszasiker film.

Ezek után mondhatom picit sem kételkedtem abban, hogy a film valami olyan élményt fog nyújtani számomra, ami nagyon jelentőségteljes lesz és megfogom látni a történet mögött lapuló emberi történéseket is és ez a sejtésem be is igazolódott. Mindvégig miközben néztem a filmet nagyon együtt tudtam mozogni a történet folyásán a színészekkel, s ettől lett ez egy olyan jó film, amire őszintén megvallva már nagyon sokat vártam. Mostanában nagyon érződik, hogy Hollywood szeretne újjáébredni viszont ennek következménye, hogy nagyon sok olyan film lát napvilágot, amin igazán lehetett volna még dolgozni.

De a Made in Italy egyáltalán nem ilyen ! Hangulatteremtésben, történetvezetésben, szinte minden téren helyt tudott állni a film. Természetesen nem azt mondom, hogy a 2020-as év legjobb filmje, de akkor is egy olyan filmre sikerült, amit örömmel néztem végig és ez nagyon jó érzéssel telített el a film nézése során.

A szubjektivitásból viszont ennyi elég ! Nézzük meg milyen is volt a Made In Italy.

A Vélemény

A film történetét egy tragikus haláleset és egy megromlott apa-fia kapcsolat szolgáltatja, ami egy drámához és egy vígjátékhoz illően alakítja a történet egyes szálait a történet teljes egészében.

Robert festőművész és Londonban él az ex feleségétől pedig egy fia, Jack született. Jack sem maradt távol a művészettől hiszen galéria vezetőként tölti mindennapjait. Apa és fia kapcsolatát érezhetően megviselte az őket összekötő Raffaella tragikus halála és talán ez adja a film pici, de mégis nyomós drámai elemét.

Viszont nagyon érdekes megfigyelni, hogy hiába az érdekesen alakuló kapcsolat szülő és gyermek között, amire talán a gyász nyomta rá a bélyeget leginkább, akkor sem ők hanem még inkább egy Olaszországi nyaraló áll a film középpontjában mindvégig. Hiszen Raffaella halála után a magára hagyott nyaralót sem Robert sem pedig Jack nem látogatja, ennek eredménye pedig nem lehet más csakhogy a ház elindul az enyészet útján, erről viszont Robert és Jack semmit nem tudnak, hiszen jóformán eszükbe sem jutott a nyaraló, ami talán egy szerető anya és feleség hiányának tátongó fizikai megvalósulása.

Egy nap Robet és Jack arra a döntésre jutnak, hogy talán a legjobb és legegyszerűbb mód arra, hogy a nyaralótól végleg megszabaduljanak az, hogy ha eladják. Ennek érdekében útra is kerekednek és Olaszországig meg sem állnak, ahol viszont egy romos és lelakott ház fogadja őket. Én nem szeretnék nagy dolgokat bele látni a filmben és magában a történetbe illetve a megvalósításba, de nekem mindvégig úgy hatott, hogy a ház az Robert és Jack kapcsolatát tükrözi. Amilyen romos állapotban volt a ház épp olyan állapotban volt apa és fia kapcsolata is a film elején. Majd miután szépen elkezdik kipofozni annak érdekében, hogy eltudják adni, s ahogy szépül a ház és kezd meglátszani a renoválás úgy kapcsolatuk is egyre szebben építkezik, ez pedig a film teljes egészén áthat és azt az érzetet keltette bennem, hogy a ház az valójában tényleg a főszereplőink kapcsolatának aktuális állapotát tükrözi. Ebbe bele gondolni lehet, hogy picit merész részemről, de szerintem valamennyire így van.

James D'Arcy profizmusa pedig ezután a kultikus kép után mutatkozik meg valójában. Hiszen apa és fia oda érnek a romos házhoz a romos kapcsolatukkal, ami annyira remény vesztett, hogy már az autóban összevesztek és a rendező és a stáb ezt megragadva kezdi felvonultatni a teljesen ellentétes világképet fiúban és apában. Hiszen amíg Jack a csodás táj látványával nem tud betelni addig Robert semmi mást nem képes maga előtt látni csak fájó és mély emlékképeit, amikor még boldog családként élhettek a nagyszerű tájon fekvő birtokon. A rendező zsenialitását mutat meg az is ahogy Robert és Jack világképét két külön módon fogja meg és fonja össze a film végére úgy, hogy az egy igazi lélekmenti utazásnak hasson a néző számára és elgondolkodjon azon, hogy mennyire könnyen megromlannak az emberi kapcsolatok ha nem ápoljuk megfelelő módon pont úgy, mint egy Olaszországi nyaraló.

James D'Arcy pedig ekkor még rádob egy hatalmas érzelmi töltetet a filmre, amikor Robert szembe találkozik a fájdalmas emlékeket hordozó bútorokkal és emlék tárgyakkal, amit még egykori felesége hagyott hátra. A film fordulópontját pedig épp Raffaella személyisége és emléke adja, ami egy fordulatot hozott főszereplőink kapcsolatába, és egy nagyon megható, szép kidolgozást kapott a filmben. Ez épp annyira indítja meg az érzelmek hullámait a nézőben amennyire az épp szükséges. Nem tolja túl és nem foglalkozik ezzel a történet szegmenssel a kelleténél többet. Hiszen mivel vígjátékról beszélünk nem tolhatja át a drámai történetet egy olyan térre ahol már a dráma teljesen elnyomja a nevetést és a jó hangulatot. Tehát a film és a rendező mindvégig ezen a vékony pengeélen tántorog, de remekül tartotta meg az egyensúlyt.

Ezek a motívumok, amik megjelennek mind a történetben, mind pedig a képvilágban felejtetni tudják velünk a történetvezetés pici ostobaságait és nem érdemes elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a főszereplő páros való életben is apa - fia párost alkotnak, akiknek a családanya ugyanúgy elkellet engedniük, mint Robertnek és Jacknek.
Talán ebből is merítettek egy adagot amikor lehozták ezt a remek alakítást és egy pompás vígjátékkal örvendeztettek meg minket.

Összegzés

A történetvezetésnek vannak alapvető butaságai, de a főszereplők játéka és a viccesnek ható drámai elemek kidolgozottságai hamar feledtetik a nézővel azokat, amiknek következménye, hogy egy remek vígjátékról beszélhetünk és megérdemelten kap tőlem jó pontozást, az Olaszországi tájnak a szépségéről pedig már nem is beszélve !

Made In Italy - Vélemény

Egy film az apa és fia kapcsolatról

Előzetesen

A Vélemény

Összegzés

A film pontozása: 8/10