Fontos, hogy a cikk SPOILER veszélyes, tehát ha nem láttad volna még a filmet akkor inkább ajánljuk figyelmedbe az ajánlónkat amit IDE kattintva tudsz megnézni ! 

Előzetesen

A vélemény

Jahkor egy fiatal srác akinek életéről a film kezdetekor csak annyit tudunk, hogy valami nagyon félre siklott hiszen kettős emberölésért csücsül a hűvösön. A fiú a börtönben együtt raboskodik szintén életfogytiglanra ítélt édesapjával, akivel a kapcsolata soha nem volt felhőtlen és ez a kapcsolat kettőjük között megadja a drámai alaphangulatot a filmnek, ami szépen kezd el építkezni, de nagyot nem tudott villantani inkább be ragadt egy adott szinten aminél tovább nincs és ennek következménye, hogy a film közepe és az utolsó harmada semmi újat nem tudott mutatni amire azt tudnám mondani, hogy "igen ez egy szép csavar volt a történeten".
Főszereplőnk ameddig tölti büntetését szépen lassan vezeti fel nekünk emlékképek mutatásával életének alakulását, ami arra hivatott, hogy picit megértsük a tettét, s ez ahhoz vezetett, hogy élete végig a rácsok mögött fog maradni.

 Egy ilyen drámai képnek ütnie kéne és nyakon vágni, hogy megértsük az emberi kilátástalanság azon oldalát amit a hétköznapi ember talán elképzelni sem tud, de ehelyett azt is mondhatnám, hogy a film meg sem próbál minket nyakon vágni. Metaforikusan szólva inkább egy lágy simogatáshoz hasonlítanám amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ami ha megtörtént volna akkor talán egy remek filmet láthatnánk a Netflix égisze alatt.
Ennek oka talán az, hogy Cole valami hatalmas végeláthatatlan történet minden szegletét szeretett volna bemutatni számunkra de erre azt mondanám, hogy a kevesebb néha több. Amennyiben több jelenet játszódott volna a börtönben a megkeseredett és talán saját magában is csalódott Jahkor-al akkor egy tényleg remek drámát nézhettünk volna végig ami elmeséli számunkra, hogy egy fiatal srác hogyan juthat addig, hogy élete végig börtönben raboskodjon, de így egy olyan nagy falatot szeretne Cole leerőszakolni a torkunkon ami egy játékfilmbe egyszerűen nem fér bele, minisorozatba talán de akkor ismételten ott tartunk ahol a part szakad, hogy a történet vezetése és felépítése sokkal kidolgozottabb is lehetne. 

 Ha megnézzük a rendező és a készítők arcába szinte beleordít egy olyan drámai apa-fia kapcsolat, ami csak felszínesen van érintve ahelyett, hogy felvállalja a drámai kapcsolatot és azt mondja számunkra, hogy ez a kapcsolat lesz az egész történet kulcsa, aminek végén apa és fia rájön a tényre miszerint csak együtt tudják átvészelni a börtönben töltött éveket, de nem ehelyett elkalauzol minket a fiú élettörténetében, ami már-már vontatott és szánalmassá válik a film utolsó harmadára, hiszen természetesen ez a fajta történet mesélés lehetne jó, de ehelyett inkább szárazon pakolja elénk a történetet mintha csak azt mondaná a film: "Figyelj ide, itt van ez a történet nézd meg azt menj aludni". Semmi izgalom csak száraz tények és unalmas mellékszereplők akik néha teljesen indokolatlanul kapnak szerepet a filmben.

Amennyiben Cole ezt picit átgondolja és itt-ott átírja vagy másképp csinálja akkor ez egy remek dráma lehetett volna, de így csak egy film, amit ha este kezdesz el nézni nagy eséllyel el alszol rajta. 

Összegzés

Az apa-fia kapcsolatban sokkal több volt, mint amit elmondott és ez megpecsételte a film összképét. Joe Robert Cole féltheti a filmet, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint az eddigi filmjei amiket rendezett: eltűnnek valahol a Netflix oldalának egy eldugott sötét zugában.
A film lehangoló hangulatáról pedig már ne is beszéljünk. A hangulatkeltés átesett nálam azon a bizonyos határon és lehozott az életről némelyik pontjánál, ami nekem már sok volt, de ez számomra puszta szubjektivitás, természetesen lehetséges, hogy neked aki ezt most olvasod tetszett a film hangulata nem tagadom, de nekem sok volt így. 

A filmet nem tudom szép pontszámmal illetni sajnos pedig nagyon vártam, hogy megnézzem.

A film pontozása: 4/10