Hosszú idő után először döntöttünk úgy, hogy egy filmet nem otthon hanem moziban fogunk megnézni. Nagy verseny volt a #Kövessbe és a Made In Italy filmek között, de aztán csak a #Kövessbe nyert. Leírni sem tudom nektek hirtelen, hogy mennyire izgatott voltam azzal kapcsolatban, hogy végre újra moziba mehetek és végre megint magával ragadhat az a bizonyos érzés, amikor belépek egy moziterembe. Imádtam minden pillanatát és még a film gyengeségei sem tudtak annyira lehangolni ! 

Remélem most már egyre többször tehetem ezt majd meg bármiféle aggodalom nélkül mert elképzelni nem tudjátok mennyire hiányzott !

A film igazából egy szép kis társadalomkritika lenne és a társadalomnak is azon részére, akik abból élnek, hogy megosztják az életüket másokkal napról-napra és ez valamennyire működik is a filmben, sőt érezhető is Cole karakterén, hogy mennyire függ a követőitől és attól, hogy mennyi lájkot vagy épp követés szerez egy napon. A film ebből építkezik egészen az elejétől kezdve és eleinte meg kell vallani szerintem nagyon jól csinálta ezt. Viszont ahogy haladtunk egyre előrébb a történetben úgy kezdett laposodni ez a történet főhősünkről, ami igazából az egész film alapjául szolgál és ha már adtak egy mini előzménytörténetet Cole-ról akkor illet volna valami fajta szép keretbe foglalni az ő történetét, de ehelyett valami a film második negyedénél, amikor megérkezik a filmbe a cselekmény, akkor nagyon félre csúszott. 

Ugyanis Will Wernick most csúnyán fogalmazva lenyúlja a saját filmjét, ami a Szabadulószoba névre hallgat. Nagy nehezemre nem esik párhuzamot vonni a két film közé tartalmilag. Szinte egy és ugyanaz a film és ezt igazából a rendezőnk meg sem próbálja el rejteni a szemünk elől. Természetesen a film tartogat egy nagyon kis szegmensnek menedéket a rossz élmény elől, hiszen amennyiben valaki nem látta a szabadulószobát akkor nincs probléma ugyanis egy új filmet fog kapni, ami valljuk meg lehet, hogy jól fog rá hatni és tetszeni fog neki, de amennyiben valaki látta az előző filmet annak semmi újjal nem tud szolgálni ez a film. Ugyanazokat a műfaji sablonokat süti el, amiket a rendező előző filmjében már megkaptunk és nem is sikerülnek valami erős filmbéli motívumoknak. Nagyon érezhető az a fajta hangulatteremtés és történetvezetés, ami azt sugallja, hogy a film végén valami eszméletlen nagy fordulat jön és természetesen meg is kapjuk azt a film végén, de annyira elkezdi felvezetni a film és megteremteni e köré az elem köré a hangulatot, hogy egyszerűen ha picit szemfüles vagy akkor sejtheted a poént a  végére, amit most nem írok le mert nem szeretnék senkinek sem spoilerezni. 

Ezzel egyetemben viszont amellett nem szabad elmenni, hogy ha úgy nézzük a filmet, hogy a Szabadulószoba névre hallgató csodát nem láttuk akkor viszont a hangulatteremtés tud úgy hatni a nézőre, hogy elérje a célját és tényleg meglepő csavart találjon a történetben, ami akár meg is lepheti és biztos vagyok benne, hogy a nyomasztó, de még is valóságosnak ható környezet tetszeni fog a rétegrajongóknak és a film biztos, hogy megfogja találni azokat az embereket akiknek egy ilyen jellegű film tetszhet. Hiszen magával a látványvilággal nincs semmi bajom és a szereplők is eléggé igyekeznek tenni a dolgukat annak érdekében, hogy ezt a történetet valamivel felhúzzák ha mással nem az alakításukkal.