Greenland - Az utolsó menedék - Vélemény
Greenland - Az utolsó menedék - Vélemény
Katasztrófafilm vagy inkább dráma ?
Üdv újra kedves olvasó !
Szerző: Mészáros Dániel
Sajnálatos módon cikk már mondhatni az ősrobbanás óta nem került ki az oldalra, de ezen most változtatunk, hiszen azért a filmekért még továbbra is rajongok. Nem szeretnék magyarázkodni, hogy miért nem került ki cikk az elmúlt időben, legyen annyi elég, hogy ihlet, illetve munka miatt egyszerűen nem volt alkalmam írni egy olyat, amit szívesen kiadok a kezeim közül.
Valószínűleg ez lesz jellemző a továbbiakban is. Írni fogok, ha van olyan
film/sorozat, amiről szeretnék, hiszen valahol ezt a magam szórakoztatására is
csinálom.
Most pedig találtam egy olyan filmet, amiről nagyon szívesen számolok be
számotokra.
Gerard Butler főszereplésével készült
Hollywood legújabb katasztrófa filmje, ami számomra talán nem is annyira
katasztrófa film, inkább egy nagyon jó történet egy család bemutatásáról és
újjá építéséről.
Most ez furán hangozhat hiszen egy katasztrófafilm miképp szólhat egy családnak
a drámájáról ? Ezt Rick Roman Waugh nagyszerűen oldotta meg és számomra nagyon
tetszett a filmben az, hogy magát a katasztrófa közeledését arra használta fel,
hogy okot adjon a családnak az újbóli egymásra találásra, ahhoz pedig, hogy ezt
megértsük először nézzük meg az előzményeket.
A film bemutatójáról szóló cikket IDE kattintva megtalálod !
A Véleményem
A
film alaptézise az magára a főszereplőnk múltbéli tettére irányul. Mivel Jhon
elkövetett egy hibát a múltban és ez a hiba a házasságának a végéhez vezetett
volna nagy valószínűséggel, ha nem következik be a katasztrófa, ami (nem nagy
spoiler) újra összehozza szeretett feleségével.
A választás miszerint a történetet, illetve a katasztrófa megélését erre húzta
fel a rendező szerintem egy remek döntés volt. Hiszen a katasztrófát is
szimbolikusan külön utakon éli meg a család és számomra ez azt tükrözi, hogy
Rick Roman Waugh azt szerette volna megmutatni nekünk, hogy ha egy apa félrelép
az a család ketté szakadásához vezethet. Mivel egy félrelépést a legtöbb ember
nem tud megbocsátani a másik félnek akármennyire is szereti.
A katasztrófa közeledése pedig egy roppant
jól megválasztott robbanás pont ahhoz, hogy a cselekményünk hamar a lehető
legdrámaibb fordulatot vegye a család történetében. Ráadásul ezt még olyan
kiegészítő dráma elemekkel spékeli meg Waugh, mint például a kiválasztottak
listája, amire természetesen főhősünk és családja természetesen felkerült.
Tehát a történetben most tisztázás végett nagyjából ott járunk, hogy John
megkapta a telefonjára az SMS-t, hogy kiválasztottak és induljanak azonnal a
menedékhelyre.
Részemről már ebbe is fura picit belegondolni, hogy egy picit gondoljuk csak
bele (megpróbálok nem elkalandozni) , tehát.
Épp kerti partit adsz a szomszédoknak, akik ráadásul nagyon jó barátaid és
nézitek a NASA élőközvetítését a meteoritról, ami veszély nélkül fog elhaladni
a föld mellett. Majd megtörténik a baj és a telefonodon és a TV-n is megjelenik
az üzenet, hogy kiválasztott vagy.
Engem maga ez a tézis érdekel, hogy miképp élhet át egy ilyen helyzetet egy
családapa, aki látja, hogy mennyire megrémültek a barátai, de elsősorban mégis
a saját családja a legfontosabb számára. Ezzel a felvetéssel operál elég szépen
a film azon, hogy ne csak egy megszokott katasztrófa filmet lássunk, hanem egy
olyan filmet, aminek igen is van mondanivalója és a katasztrófa, mint tény csak
egy kiegészítő elem majd nemhogy a filmben.
Épp ezért volt számomra nagyon nehéz eldönteni azt, hogy ez a film most igazából katasztrófa film, aminek a végén vagy mindenki meghal vagy mindenki megmenekül (szokások rabja ebben a témában Hoolywood), vagy egy remekül álcázott dráma. A meglepő pedig az, hogy a választ a mai napig nem tudom. Hiszen a filmnek némelyik pontján olyan jelentéssel teli üzenetei vannak, hogy jómagam is meglepődtem azon, hogy ilyen motívumokat rejtett el a filmben a rendező. Számomra az egyik legjobb katasztrófa film, amit láttam hiszen azonkívül, hogy ezek az elemek és a történet ennyire meglepően jól működnek a filmben a látvány világot sem hanyagolták el.
Szemely szerint azt vártam, hogy majd a
CGI elviszi a showt és majd a készítők karba tett kézzel várják, hogy
mindenkinek az álla leessen a látottaktól. Ehelyett viszont kaptunk egy
meglepően jól kidolgozott látvány világot, ami mindig a hangulatnak megfelelően
változott és pont ezért mondhatnám azt is, hogy együtt élt a filmmel, ami
nagyon kevés alkotásra mondhatni, műfajon belül pedig végképp.
A látványvilágot pedig csak még egy alkotó elem egészítheti ki, ami pedig nem
más, mint a szereplők nagyszerű alakítása. Szerintem nem is akarom én ragozni
ezt. Gerard Butler hozta a kötelezőt a többi szereplővel egyetemben. A számomra
pedig kulcsfontosságú dolog az nem más egy filmben, minthogy a mellékszereplőknek
mennyire van létjogosultsága egy filmben.
Ebben a filmben pedig nagyon is van. Nincs olyan mellékszereplő, akire úgy
tudok gondolni, hogy "mi a fenét keres ez itt". Pedig nálam ez tényleg sokszor
felmerül és nagyon ritka, hogy egy film olyan stábbal dolgozik, ahol ez a
kérdés bennem ragad.
Zárásképpen nem is tudok mást mondani, minthogy amennyiben nem láttátok még a filmet nézzétek meg mert nagyon megéri. Igyekeztem nem spoilerekkel tele rakni a cikket, de egy véleményt úgy átadni, hogy az érthető legyen szerintem csak úgy lehet, hogy valamennyire, de spoilerezel. Szerintem ezek ellenére is érdemes megnézni a filmet mert még nagyon sok mindent nem érintettem, amit szerettem volna, de sajnos az időszűke, illetve a fáradtság engem sem kímél.
Köszönöm, hogy ezt elolvastad !
A film pontozása: 9/10
Forrás: AniBox Trailer Access