A történet röviden.

Kezdjünk is rögtön bele.

A film az első világháború közepén játszódik, hogy egész pontos legyek április 6-án. Ezen a napon kap fontos megbízatást két őrvezető ami valószínűsíthető, hogy életük legnagyobb lehetősége lesz. Blake (Dean - Chares Chapman) és Schofield (George Mckay) őrvezetők feladata nem más lesz, minthogy a második zászlóaljt értesítsék egy csapdáról amibe épp készülődnek bele sétálni. Ezt a megbízatást nem más adja nekik mint Erinmore tábornok (Colin Firth). A tábornok nem kér mást a két őrvezetőtől mint; szeljék át a frontvonalat azonnali indulással, hogy minél gyorsabban oda érjenek a vesztükbe rohanó katonákhoz. A tábornok úgy ösztönzi a két fiatal katonát, hogy emlékezteti Blake őrvezetőt, a bátyja is a második zászlóalj alatt szolgál. Ennél több sem kellett. A két fiatal azon nyomban bele vág a kalandba és mi ezalatt az idő alatt le sem vesszük róluk a szemünket. 

A Vélemény

A film 10 Oscar jelölést kapott. És hogy miért ? Már mondjuk is. 

Sam Mendes rendező a saját nagyapjától szerezte be a történeteket és azokat dolgozta fel a filmben, de nem hétköznapi módon. Az egész film úgy készült, hogy a néző joggal hiheti azt, az egész film egy nagy jelenet vágások nélkül, és ebbe a 119 percbe van belesűrítve minden egyes fontos esemény ami megtörténik a katonákkal. 

A néző egyik pillanatban még az életéért küzd, a következőben már egy Francia hölggyel próbál meg valahogy szót érteni és fel sem eszmél de már újra a frontvonalon van. Ez a stílus viszont hatalmas csapatmunkát igényelt amiben csupa profi segítette Mendes-t. Rogers Deakins operatőr ismételten megmutatta számunkra, hogy mekkora szakmai tekintély hiszen egy olyan feladatot oldott meg fantasztikus vágási módszerekkel amit nagyon nehéz felfognunk, hogy mégis hogyan volt erre képes. A fényjátékok, a napszakok váltakozásának használata mind olyan módszer amely elrejti a szemünk elől a vágásokat. Természetesen vannak vágások amik jól láthatóak de azoknak egytől egyig szerepük van a filmben. 

George Mckay alakítása tökéletes. 

Nem véletlen, hogy Steven Spielberg így vélekedett a filmről: "Az emberek nem kapnak majd levegőt".

Ez teljes mértékben helytálló. A megoldás miszerint alig van vágás a filmben arra ösztönzi a nézőt, hogy semmi mással ne foglalkozzon csak a két főhőssel. Még azt is meg merem kockáztatni még a popcornt is elfelejti az ember enni a film közben. Ennek köszönhetően a néző és a szereplők egy olyan összhangba kerülnek amiben a nézőnek az az érzése, hogy ott van a két katonával a frontvonalon. Néha már - már megpróbáljuk ki nyújtani a karunkat, hogy bajba jutott társunkat felhúzzuk a földről.

A helyszínek váltakozása viszont emlékezteti a nézőt arra , hogy csak egy filmről van szó és kicsit kizökkenti a flow élményből az embert. Ez számunkra egy hiba pontot jelent sajnos a film számára. Ha nem ennyire nagyok és látványosak a váltások a helyszínek között akkor már majdnem azt mondanánk az egyik legjobb háborús dráma amit eddig láttunk. Aminek igazán helye van a nagyok között mint például a Ryan Közlegény megmentése.

Fontos megjegyezni így a vége felé járva, hogy a stílus ugyanakkor egy percig sem múlja felül a tartalmat. A tartalom mindvégig zavartalanul áramlik a néző irányába, ami lenyűgöző teljesítmény.

A látványvilág lebilincselő 

Végezetül. 

Viszont még a helyszínek folyamatos és éles váltakozása sem veszi el a fókuszról a figyelmet. A film egy percig sem tágít a küldetés és annak céljától. Nem engedi elfelejteni , hogy 1600 katona életéről vagy épp haláláról van szó.

Az út pedig amit ennek a két katonának meg kell tenni tele van tűzdelve drámai dárdákkal. Összességében egy nagyon erős film lett ami nagyon jól indította a filmes évet.

10/8,5 pont.